Előző cikkeinkben már foglalkoztunk az operatív lízinggel. Érintőlegesen megnéztük, hogy miért járhat jobban egy cég, ha saját beszerzés helyett az operatív lízinget, vagy más nevén a tartós bérleti konstrukciót választja.
Egy következő cikkben összevetettük, hogy a piacon elérhető lízing konstrukciók közül melyiket, kinek érdemes választani, megnéztük az előnyöket és a hátrányokat.
Ebben a cikkben pedig ismét tovább lépünk, és egy példaszámítást is bemutatunk, amiből, immár számszerűleg is kimutatható, hogy egy cég számára mi éri meg jobban, a saját beszerzés, vagy az operatív lízing.
A téma nem egyszerű, mert, ahogy az előző cikkben is olvasható volt, a számításhoz rengeteg körülményt kell, vagy kellene figyelembe venni, olyanokat, amiket nehéz több évre előre kalkulálni. Nem látjuk előre az infláció mértékét, azt, hogy változnak a szolgáltatások, szervizek árai – általában emelkednek-, szóval egy sor bizonytalansági tényező kavarhat be.
Első okként pont ezekre hivatkozva szokták az operatív lízinget, mint jó megoldást ajánlani, hiszen egy lízingszerződés, a futamidő alatt mindig kiszámítható költségeket jelent. A szerződés szerinti havidíj összege ugyan változhat, de évente csupán egy alkalommal, és a változás mértékének számolására a flottakezelő pontosan meghatározza a szerződés megkötésekor, hogy mi alapján változtatja a díjat (pl. KSH árindex, hatósági díjváltozások) vagyis előre kalkulálhatunk a költségek változásával.
Az is nagy előny, hogy bérlés esetén havonta ugyanolyan költségszint mellett használhatja a cég az autót függetlenül a javítási szükségletek felmerülésétől. Saját beszerzés esetén minden javításnál érkezik egy valamilyen összegű számla, és ezek az előre nem látható költségek nehezítik a vállalkozás cashflow tervezését.
Az alábbi számításból igyekztünk kihagyni a bizonytalansági tényezőket, így a mai jogszabályok szerinti ÁFA-val, és egyéb hatályos adójogszabályok szerinti számítással dolgoztunk. Nem vettük bele az egyenletbe a gépkocsi fenntartásának költségeit sem, mert ezek kalkulálása, legalábbis a saját beszerzés oldaláról szinte lehetetlen feladat. Ezekre a dolgokra a cikk második felében térünk majd ki.
A lényeg tehát, hogy az alábbi kalkuláció mindössze a beszerzési árral, a maradványértékkel, vagy saját beszerzés esetén az eladási árral, az adók befizetésével és visszaigénylésével, vagyis jól számolható értékekkel kalkulál.
Példaszámítás
A könnyebb érthetőség kedvéért vegyünk egy példaszámítást, amiben egy nettó öt és fél milliós (5 511 811 Ft), vagyis bruttó 7 millió forint értékű személygépkocsi beszerzési költségeit vetjük össze, egy ugyan ilyen autó operatív lízinggel történő bérlésével.
A példában a futamidő három év lesz, vagyis ez lesz az operatív lízing futamideje, és feltételezzük, hogy készpénzes beszerzés esetén is három év múlva értékesíti majd a cég a gépjárművet.
Operatív lízing esetén a flottakezelő a jármű után fizetendő havidíjat a jármű új értékének nettó beszerzési ára, és az általuk kalkulált, a hároméves futamidő végén számolt maradványértékének különbözetéből számolja. Esetünkben, a példaszámításban ez 3 millió forint, vagyis a flottakezelő feltételezi, hogy ennyi pénzért tudja majd eladni az autót a szerződés lezárásakor. Ebben az esetben a havidíj nettó 85- bruttó 108 ezer forint (85 647 Ft és 108 772 Ft) lesz. Ha az operatív lízinget igénybe vevő cég tudja igazolni a céges használatot, akkor a bérleti díj forgalmi adójának 50 százalékát visszaigényelheti, vagyis számszerűleg az ÁFA visszaigénylése után az autó bérlése 97 ezer forint (97 210 Ft) forint lesz havi szinten.
Lassan a végére érünk a számításnak, hiszen, ha a fenti értékek megvannak, akkor már csak olyan tételekkel kell számolnunk, mint a bérbe vevő cég belső megtérülési rátája, ami persze cégenként változhat (a példában 18 százalék) meg is kapjuk a teljes nettó jelenérték összegét operatív lízing esetén. Ezután még számolnunk kell a bérlés miatti társasági adó megtakarítással, és már kész is vagyunk, láthatjuk, hogy ez lesz, azaz összeg, amibe nekünk az autó a három év alatt kerülni fog - ez sem teljesen igaz, de erről majd a kicsit később. Ez az összeg pedig nem egészen 2,5 millió forint (2 483 595 Ft). Vagyis, a gépkocsi a három év alatt, legalábbis a finanszírozás oldaláról ennyibe kerül majd.
Mi a helyzet abban az esetben, ha saját beszerzésben gondolkozunk?
Mivel személygépkocsiról beszélünk, a beszerzéskor az áfát rögtön bukjuk, vagyis indulásnál rögtön ki kell fizetnünk egy hétmilliós összeget a pénztárban.
Ahogy az előző bekezdésben is, úgy most is feltételezzük, hogy három év után az autót értékesítjük, pontosan annyiért, mint a lízingcég, vagyis nettó 3 millió- bruttó 3,8 millió (3 810 000 Ft) forintért. Ez sem biztos, hogy összejön, de erről is később, az egyszerűbb összehasonlíthatóság miatt maradjunk ennél az összegnél.
Ha az autó a cégünk birtokában van, akkor annak értékét 5 év alatt írjuk le, vagyis évi 20 százalékkal értékcsökkentjük, így három év után a jármű könyvértéke 2,8 millió lesz. Ezzel szemben mi 3,81 millióért adjuk el bruttó áron, vagyis, legalább a könyvérték szerint árat alapul véve keresünk az autón 1,01 millióforintot. Itt még jók vagyunk, persze csak akkor, ha nem számoljuk, hogy például mekkora összeget kellett a használat kezdetekor letennünk az asztalra, mert ha mindent összeszámolunk, levonjuk a társasági adómegtakarítást az értékcsökkenés miatt, hozzáadjuk az eladáskor keletkező adót, akkor kiderül, hogy három év alatt az autó a cégünknek jelenértéken számolva 4,5 millió (4 529 199 forint) forintba került.
Ez tényleg csak színtiszta matek az alapműveletekkel, de látható, hogy a példában szereplő autó esetén, feltételezve a hároméves futamidőt, illetve saját beszerzésnél a 3 év utáni értékesítést, akkor az operatív lízing 2 483 595 forintos költségéhez képest 4 529 199 forint költséget állíthatunk saját beszerzés esetén. Ez pedig barátok között is kicsivel több, mint 2 milliós különbség, a lízing oldaláról ennyi megtakarítás.
Mivel nem számoltunk még?
Ahogy az előző hosszabb bekezdésben utaltam rá, itt-ott kimaradtak költségek, illetve rengeteg a feltételezés a számításban.
A költségek között nem szerepel az autó fenttartása se a lízingcég, se a saját beszerzés esetén. A flottakezelő képes kiszámolni, ki is fogja számolni, hogy az általunk használt jármű üzemben tartása milyen összegbe kerül majd. Itt gondolnunk kell a gumicseréktől a kötelező szervizeken keresztül rengeteg mindenre. Amivel viszont a kalkuláció készítésekor nem tudunk számolni, hogy saját beszerzés esetén, a cégünk az üzemben tartásra mennyit fog költeni. Feltételezhetjük azonban itt is, hogy a flottakezelő, mivel a saját kapacitásait veszi igénybe, alacsonyabb költséggel tudja mindezeket megoldani, mint mi magunknak. Emiatt, bár jó eséllyel itt is a flottás autó (vagyis az operatív lízing) kerülne ki győztesen a számításból, a példaszámításban nem foglalkozunk.
További pontosítást igényelne, hogy az autót három év után mennyiért lehet értékesíteni. A flottakezelő azt mondja a szerződés megkötésekor, hogy a szerződésben foglalt futásteljesítményt és egyéb az avulással összefüggő okokat figyelembevéve az autót el fogja tudni adni 3 millió forintért, vagyis nekünk csak az új érték és a maradványértékként szereplő 3 millió közötti különbséget számolja fel a havidíjban.
Feltételeztük, hogy a cégünk is el tudja majd adni 3 milliórét (bruttó 3,8 millió) az autót, de azért erre se vegyünk mérget, hogy sikerül. A flottakezelő itt is előnyben van, hiszen az autóit kereskedőknek adja el, megversenyeztetve őket, így sokkal jobb esélyekkel indul neki az értékesítésnek, mint mi, amikor a cégünk tulajdonában lévő egy darab autót próbáljuk eladni. Vagyis, jó eséllyel ez is az operatív lízing irányába lendíti a mérleg nyelvét.
Miről nem beszéltünk még? Nem beszéltünk arról, hogy nagyobb céges flották esetén, a gépkocsit használó cégnek előbb vagy utóbb keresni kell munkaerőt arra, hogy a flottát kezelje, intézze a szervizeket, a gumicseréket, és egyebeket. Ha a cégünk autóit egy flottakezelőre bízzuk, akkor ez nem a mi, hanem az ő feladatuk lesz, vagyis ezzel is megtakarítunk egy szemmel jól látható összeget.
És végül még egy dolog. Ha saját beszerzés mellett döntünk, akkor a vásárláskor jókora összeget hasítunk ki cégünk tartalékából, hiszen az autót egy összegben ki kell fizetnünk. Ha az operatív lízing mellett döntünk, akkor ez az összeg ott marad a bankszámlánkon, felhasználhatjuk más eszközök beszerzésére, bővíthetjük a portfóliónkat, ha értékesítéssel foglalkozunk, akkor befektethetjük a raktárkészletünkbe, egyszóval forgathatjuk, bevételt generálhatunk a használatával, amitől így elesünk.
A fenti számítás a Schiller Flotta képlete alapján készült. Ha Te, mint cégvezető úgy gondolod, hogy egy kalkulációt megér számodra is, hogy kiderüljön valóban jobban jársz-e az operatív lízinggel, akkor nincs más dolgod, mint megkeresni őket a https://schiller.hu/flottakezeles címen, és saját, testre szabott kalkulációt kapsz.