Megvegyem? Ne vegyem? Lízingeljem? Finanszírozás vs. Tulajdonlás

2020. június 30.

Előző cikkeinkben már foglalkoztunk az operatív lízinggel. Érintőlegesen megnéztük, hogy miért járhat jobban egy cég, ha saját beszerzés helyett az operatív lízinget, vagy más nevén a tartós bérleti konstrukciót választja.

lizig-vs-vaarlas-2.jpg

Egy következő cikkben összevetettük, hogy a piacon elérhető lízing konstrukciók közül melyiket, kinek érdemes választani, megnéztük az előnyöket és a hátrányokat.

Ebben a cikkben pedig ismét tovább lépünk, és egy példaszámítást is bemutatunk, amiből, immár számszerűleg is kimutatható, hogy egy cég számára mi éri meg jobban, a saját beszerzés, vagy az operatív lízing.

A téma nem egyszerű, mert, ahogy az előző cikkben is olvasható volt, a számításhoz rengeteg körülményt kell, vagy kellene figyelembe venni, olyanokat, amiket nehéz több évre előre kalkulálni. Nem látjuk előre az infláció mértékét, azt, hogy változnak a szolgáltatások, szervizek árai – általában emelkednek-, szóval egy sor bizonytalansági tényező kavarhat be.

Első okként pont ezekre hivatkozva szokták az operatív lízinget, mint jó megoldást ajánlani, hiszen egy lízingszerződés, a futamidő alatt mindig kiszámítható költségeket jelent. A szerződés szerinti havidíj összege ugyan változhat, de évente csupán egy alkalommal, és a változás mértékének számolására a flottakezelő pontosan meghatározza a szerződés megkötésekor, hogy mi alapján változtatja a díjat (pl. KSH árindex, hatósági díjváltozások) vagyis előre kalkulálhatunk a költségek változásával.

Az is nagy előny, hogy bérlés esetén havonta ugyanolyan költségszint mellett használhatja a cég az autót függetlenül a javítási szükségletek felmerülésétől. Saját beszerzés esetén minden javításnál érkezik egy valamilyen összegű számla, és ezek az előre nem látható költségek nehezítik a vállalkozás cashflow tervezését.

Az alábbi számításból igyekztünk kihagyni a bizonytalansági tényezőket, így a mai jogszabályok szerinti ÁFA-val, és egyéb hatályos adójogszabályok szerinti számítással dolgoztunk. Nem vettük bele az egyenletbe a gépkocsi fenntartásának költségeit sem, mert ezek kalkulálása, legalábbis a saját beszerzés oldaláról szinte lehetetlen feladat. Ezekre a dolgokra a cikk második felében térünk majd ki.

A lényeg tehát, hogy az alábbi kalkuláció mindössze a beszerzési árral, a maradványértékkel, vagy saját beszerzés esetén az eladási árral, az adók befizetésével és visszaigénylésével, vagyis jól számolható értékekkel kalkulál.

lizig-vs-vaarlas-3.jpg

Példaszámítás

A könnyebb érthetőség kedvéért vegyünk egy példaszámítást, amiben egy nettó öt és fél milliós (5 511 811 Ft), vagyis bruttó 7 millió forint értékű személygépkocsi beszerzési költségeit vetjük össze, egy ugyan ilyen autó operatív lízinggel történő bérlésével.

A példában a futamidő három év lesz, vagyis ez lesz az operatív lízing futamideje, és feltételezzük, hogy készpénzes beszerzés esetén is három év múlva értékesíti majd a cég a gépjárművet.

Operatív lízing esetén a flottakezelő a jármű után fizetendő havidíjat a jármű új értékének nettó beszerzési ára, és az általuk kalkulált, a hároméves futamidő végén számolt maradványértékének különbözetéből számolja. Esetünkben, a példaszámításban ez 3 millió forint, vagyis a flottakezelő feltételezi, hogy ennyi pénzért tudja majd eladni az autót a szerződés lezárásakor. Ebben az esetben a havidíj nettó 85- bruttó 108 ezer forint (85 647 Ft és 108 772 Ft) lesz. Ha az operatív lízinget igénybe vevő cég tudja igazolni a céges használatot, akkor a bérleti díj forgalmi adójának 50 százalékát visszaigényelheti, vagyis számszerűleg az ÁFA visszaigénylése után az autó bérlése 97 ezer forint (97 210 Ft) forint lesz havi szinten.

Lassan a végére érünk a számításnak, hiszen, ha a fenti értékek megvannak, akkor már csak olyan tételekkel kell számolnunk, mint a bérbe vevő cég belső megtérülési rátája, ami persze cégenként változhat (a példában 18 százalék) meg is kapjuk a teljes nettó jelenérték összegét operatív lízing esetén. Ezután még számolnunk kell a bérlés miatti társasági adó megtakarítással, és már kész is vagyunk, láthatjuk, hogy ez lesz, azaz összeg, amibe nekünk az autó a három év alatt kerülni fog - ez sem teljesen igaz, de erről majd a kicsit később. Ez az összeg pedig nem egészen 2,5 millió forint (2 483 595 Ft). Vagyis, a gépkocsi a három év alatt, legalábbis a finanszírozás oldaláról ennyibe kerül majd.

lizig-vs-vaarlas-4.jpg

Mi a helyzet abban az esetben, ha saját beszerzésben gondolkozunk?

Mivel személygépkocsiról beszélünk, a beszerzéskor az áfát rögtön bukjuk, vagyis indulásnál rögtön ki kell fizetnünk egy hétmilliós összeget a pénztárban.

Ahogy az előző bekezdésben is, úgy most is feltételezzük, hogy három év után az autót értékesítjük, pontosan annyiért, mint a lízingcég, vagyis nettó 3 millió- bruttó 3,8 millió (3 810 000 Ft) forintért. Ez sem biztos, hogy összejön, de erről is később, az egyszerűbb összehasonlíthatóság miatt maradjunk ennél az összegnél.

Ha az autó a cégünk birtokában van, akkor annak értékét 5 év alatt írjuk le, vagyis évi 20 százalékkal értékcsökkentjük, így három év után a jármű könyvértéke 2,8 millió lesz. Ezzel szemben mi 3,81 millióért adjuk el bruttó áron, vagyis, legalább a könyvérték szerint árat alapul véve keresünk az autón 1,01 millióforintot. Itt még jók vagyunk, persze csak akkor, ha nem számoljuk, hogy például mekkora összeget kellett a használat kezdetekor letennünk az asztalra, mert ha mindent összeszámolunk, levonjuk a társasági adómegtakarítást az értékcsökkenés miatt, hozzáadjuk az eladáskor keletkező adót, akkor kiderül, hogy három év alatt az autó a cégünknek jelenértéken számolva 4,5 millió (4 529 199 forint) forintba került.

Ez tényleg csak színtiszta matek az alapműveletekkel, de látható, hogy a példában szereplő autó esetén, feltételezve a hároméves futamidőt, illetve saját beszerzésnél a 3 év utáni értékesítést, akkor az operatív lízing 2 483 595 forintos költségéhez képest 4 529 199 forint költséget állíthatunk saját beszerzés esetén. Ez pedig barátok között is kicsivel több, mint 2 milliós különbség, a lízing oldaláról ennyi megtakarítás.

Mivel nem számoltunk még?

Ahogy az előző hosszabb bekezdésben utaltam rá, itt-ott kimaradtak költségek, illetve rengeteg a feltételezés a számításban.

A költségek között nem szerepel az autó fenttartása se a lízingcég, se a saját beszerzés esetén. A flottakezelő képes kiszámolni, ki is fogja számolni, hogy az általunk használt jármű üzemben tartása milyen összegbe kerül majd. Itt gondolnunk kell a gumicseréktől a kötelező szervizeken keresztül rengeteg mindenre. Amivel viszont a kalkuláció készítésekor nem tudunk számolni, hogy saját beszerzés esetén, a cégünk az üzemben tartásra mennyit fog költeni. Feltételezhetjük azonban itt is, hogy a flottakezelő, mivel a saját kapacitásait veszi igénybe, alacsonyabb költséggel tudja mindezeket megoldani, mint mi magunknak. Emiatt, bár jó eséllyel itt is a flottás autó (vagyis az operatív lízing) kerülne ki győztesen a számításból, a példaszámításban nem foglalkozunk.

További pontosítást igényelne, hogy az autót három év után mennyiért lehet értékesíteni. A flottakezelő azt mondja a szerződés megkötésekor, hogy a szerződésben foglalt futásteljesítményt és egyéb az avulással összefüggő okokat figyelembevéve az autót el fogja tudni adni 3 millió forintért, vagyis nekünk csak az új érték és a maradványértékként szereplő 3 millió közötti különbséget számolja fel a havidíjban.

Feltételeztük, hogy a cégünk is el tudja majd adni 3 milliórét (bruttó 3,8 millió) az autót, de azért erre se vegyünk mérget, hogy sikerül. A flottakezelő itt is előnyben van, hiszen az autóit kereskedőknek adja el, megversenyeztetve őket, így sokkal jobb esélyekkel indul neki az értékesítésnek, mint mi, amikor a cégünk tulajdonában lévő egy darab autót próbáljuk eladni. Vagyis, jó eséllyel ez is az operatív lízing irányába lendíti a mérleg nyelvét.

lizig-vs-vaarlas-1.jpg

Miről nem beszéltünk még? Nem beszéltünk arról, hogy nagyobb céges flották esetén, a gépkocsit használó cégnek előbb vagy utóbb keresni kell munkaerőt arra, hogy a flottát kezelje, intézze a szervizeket, a gumicseréket, és egyebeket. Ha a cégünk autóit egy flottakezelőre bízzuk, akkor ez nem a mi, hanem az ő feladatuk lesz, vagyis ezzel is megtakarítunk egy szemmel jól látható összeget.

És végül még egy dolog. Ha saját beszerzés mellett döntünk, akkor a vásárláskor jókora összeget hasítunk ki cégünk tartalékából, hiszen az autót egy összegben ki kell fizetnünk. Ha az operatív lízing mellett döntünk, akkor ez az összeg ott marad a bankszámlánkon, felhasználhatjuk más eszközök beszerzésére, bővíthetjük a portfóliónkat, ha értékesítéssel foglalkozunk, akkor befektethetjük a raktárkészletünkbe, egyszóval forgathatjuk, bevételt generálhatunk a használatával, amitől így elesünk.

A fenti számítás a Schiller Flotta képlete alapján készült. Ha Te, mint cégvezető úgy gondolod, hogy egy kalkulációt megér számodra is, hogy kiderüljön valóban jobban jársz-e az operatív lízinggel, akkor nincs más dolgod, mint megkeresni őket a https://schiller.hu/flottakezeles címen, és saját, testre szabott kalkulációt kapsz.