Ha fiatal vagy, még nem foglalkozol vele, ha idősebb, már csak nevetsz rajta. Bárhogy is legyen, egy autós életében, legalábbis az esetek többségében elérkeznek azok az évek, amikor a sportos, erős autók helyett elkezdi nézegetni a megbízható, alacsony költséggel fenntartható, de nagy belső térrel rendelkező négykerekűeket.
Ezt többnyire a családalapítás indokolja, esetleg a vállalkozás indítása vagy felfutása, szóval mindig racionális érvek szólnak amellett, hogy a kis csapott hátú rizsrakétát egy kényelmesebb, biztonságosabb és ésszerűbb darabra cseréljük.
Néhány évtizede még nem volt kérdés, hogy mit válasszunk. Egy kombi Lada a mennyország volt, egy kombi Wartburg csomagtere akkora volt, hogy elmehettünk kempingezni úgy, hogy sátor helyett a kocsiban laktunk. Szóval a nagy csomagtér egyenlő volt a kombival, a kombi a nagy csomagtérrel.
Napjainkban már más a helyzet. A hagyományos kombik mellett ott vannak a kicsit divatja múlt egyterűek és a nagyon divatos városi terepjárók, a SUV-ok is. Mindegyiknek van előnye és hátránya, ezeket próbáljuk most összegyűjteni.
Kombi
Sokszor halljuk, a kombi csúnya, olyan, mintha a szedánra rávarrtak volna egy puttonyt, de csak a szükség miatt. Igen, ez sűrűn így történik, szemünk előtt felvillan a Renault Thalia sziluettje, és hanyatt homlok menekülünk a kombiktól. Pedig a Thalia nem volt egy rossz autó, legalábbis a saját kategóriájában, csak hát a külső.
Persze az, hogy minden kombi csúnya lenne nagyon nem igaz, és ha valakinek nem csak az a fontos, hogy elvigye A-ból B-be, hanem az is, hogy amikor beül, minden alkalommal elégedetten futtassa végig a szemét a hátra lejtő, sportos tetővonalon, az is meg fogja találni a neki való autót.
A kombiknak sok előnyük van. Például nem kell átszokni, maximum a hossz az, ami tanulást igényel. Az eleje, az autó szélessége, magassága, vezethetősége nem sokban különbözik egy átlag szedántól vagy ötajtóstól. A fenntartási költségek sem lesznek magasabbak, maximum a fogyasztáson látszik majd, hogy nehezebb az autó.
Persze a kombik között is érdemes válogatni, mert Astrába például nem fér be egy ikerbabakocsi, de egy Octaviába igen, és léteznek az egészen apró autóknak is kombi változatuk, amikkel nem sokat nyerünk a helykínálat terén, mint például a kombi Fiat 500L Wagon esetén.
A kombi tehát ésszerű választás lehet, ha sikerül kitalálni, hogy a család mérete melyik méretosztályt kívánja. Átülhetünk egy nagyobb autóba, ahol elférnek a kismotorok, a babakocsi, az utazós járóka, a raklapnyi tápszer, de úgy, hogy elölről, a sofőrülésből nem sok változást fogunk érzékelni.
Egyterű
Az egyterű az észszerűség csimborasszója, non-plus ultrája. A hagyományos autókkal megegyező méret keresztben, hosszában, viszont felfelé lehet terjeszkedni. A fejünk felett akkora a tér, hogy cilinderben is beülhetünk, hátul lehet akár 5 ülés is, amögött pedig még mindig marad egy csöpp csomagtér. Ha nincs szükségünk ennyi ülésre, akkor pedig a csomagokat hátul az égig pakolhatjuk.
Hogy egy egyterű nem sportos, nem férfias? Hát igen, ez valóban probléma, így hirtelen nem nagyon ugrik be olyan típus, amiről a macsóság jut az ember eszébe. Ha izompólós fickót látunk ilyen kocsiban, akkor inkább sajnáljuk kicsit szegényt, esetleg szánakozva mosolygunk.
Anyukáknak viszont tökéletes. Kényelmes és komfortos, a vezetőülés kicsit magasabban van, mint egy átlag autóban, így jobban belátható a forgalom, előbb észre lehet venni, ha a sor elején fékeznek, szóval praktikus, mint nyugdíjasnak a kétkerekű szekere, amiben hazahúzza a piacról a krumplit.
Talán a franciák azok, akik egy cseppnyi szexi érzést tudtak az egyterű életérzés mellé csempészni, de az utóbbi évek trendjei azt mutatják, ez nem volt elég. Hiába a végtelen praktikum, az emberek egyre kevésbé vágynak egyterűre, pedig…
SUV
A SUV azt jelenti, hogy Sport Utility Vechicle, vagyis ékes nyelvünkre fordítva, sportos haszonjármű. Ugye, így már nem is hangzik olyan jól, szóval maradjunk csak a SUV-nál.
A SUV-ok az utóbbi években, és napjainkban is slágernek számítanak. Hogy miért az ördög tudja, hiszen a fenntartási költségeik bizonyos szempontból magasabbak, mint egy átlagautónak, gondoljunk csak a nagyobb gumikra. Nagyobb a homlokfelület, így a fogyasztás is, és az esetek többségében a helykínálat sem egetverő, legalábbis egy frankó egyterűhöz képest.
Erre jó példa a Nissan Xtrail, vagy közvetlen dácsiásított leszármazottja a Duster, amiknek olyan méretű kerékdobok jutottak hátra, hogy a csomagtér jó részét pakolhatatlanná teszik. Előny ugyanakkor, hogy pakolási szintben van a csomagtér feneke, tehát nem kell hajolgatni a bevásárlószatyrokkal. Szóval, sok esetben nagy az autó, de legalább pakolhatatlan csomagtere, cserében legalább sportos.
Persze a SUV-oknak vannak vitathatatlan előnyeik is. Például magasak, így jó belőlük a kilátás, és valljuk be, egész más lenézni egy kisautó sofőrjére a pesti dugóban ácsorogva. És fordítva is igaz, milyen érzés az, amikor a kiskocsi vezetője kinéz az ablakon, és az autónk kerekének a teteje a homlokáig ér. Ugye jó?
Előny még az is, hogy nagy a hasmagasság. Persze ez is csak a mai autókhoz képest nagy, mert egy Zsigulié is volt ekkora, egy Citroen BX-et meg a holdig lehetett a hidraulikával emelni, de hát, változnak az idők.
Van még előny, a strapabíróbb futómű. Kishazánkban, ahol az egy négyzetméterre eső kátyúk számában tutira az első tízben vagyunk, ez komoly fegyverténynek számít, mert bár azt mondtuk, hogy magasabb a fenntartási költség, ez mégsem teljesen igaz. Ha csak azt vesszük, hogy megspórolunk évente minimum egy futómű állítást már jók vagyunk, pedig az egyéb futóműalkatrészek öregedése vagy törése miatt szervizszámlákról, még nem is szóltunk.
Nem volt rég, alig egy éve, amikor egy emberként hördültünk fel azon, hogy az Opel a Grandland X SUV-ját azzal reklámozta, hogy olyan üléseket kapott, amik kisimítják a budapesti kátyúkat, de a lényeg jól látszott a reklámból, városi terepjárót vezetni jó.
A végére pedig még egy nagy előny, mégpedig az, hogy egy sportos SUV-ból a legférfiasabb férfi is szégyenkezés nélkül szállhat ki. Pedig a SUV nevében ott van, hogy haszonjármű, igaz, csak a sportos jelző mögött.
Benzinest vagy dízelt
Eddig olyan kérdésekre próbáltunk választ adni, amikre nem lehet. Nem lehet, mert egy autó kiválasztása nem csak racionális, hanem emocionális döntés is egyben. Egyikünk véresen konzervatív, és csak az észszerűség jöhet szóba, mint választóvonal aközött, hogy melyik négykerekűt érdemes megvenni, melyiket nem, és sokan vannak olyanok, akik hajlandók némi sportosságért feláldozni, amúgy lényeges szempontokat, olyanokat, hogy például befér-e a gyerekkád ha lemegyünk a nyaralóba a hosszúhétvégére.
Azt azonban, hogy dízelt vagy benzinest vegyünk nehéz nem a racionalitás szempontjából megközelíteni.
Akik vásároltak már autót, azok nyilván tudják, dízelt, városi, sokszor elindulok, sokszor megállok, a dugóban pöfögök üzemmódra nem szerencsés vásárolni. A dízel akkor éri meg, ha nagyobb távokat teszünk meg nap, mint nap, és ez nem csak azért igaz, mert ez tesz jót a motornak, a porlasztócsúcsoknak és még vagy ezer alkatrésznek. Azért is fontos ez, mert ilyen üzemmódban tudjuk megtakarítani azt a pénzt, amivel vásárláskor többet hagytunk a kasszánál, mint egy benzines modell esetén, és ilyen üzemmódban tudunk hosszabb távon spórolni is a benzinesekhez képest.
Ha nem dízel, akkor benzines. Nem kell sokat gondolkozni, a benzines autók azok, amiknek kevesebbet árt a városi használat, az, hogy kis távolságokat teszünk meg velük, egy-egy alkalommal. Nem, ez nem jelenti, hogy ez a fajta üzem jót tesz nekik, de kevésbé rosszat, mint egy dízelüzemű autónak.
Ha már benzines, akkor esetleg szóba jöhet egy hibrid is, van ilyenből is jól – vagy legalábbis viszonylag jól- pakolható. A hibridek nagy előnye az alacsony fogyasztás, ami egy általában kis köbcentis benzinmotor és elektromos motor(ok) párosításával érnek el. A városban a lámpától lámpáig gurulás közben, sokszor anélkül tudunk közlekedni velük, hogy a benzines üzemmódot csak ritkán kell használnunk, vagyis a megtakarítás az üzemanyagon városi használat közben lesz számottevő. Ha kimegyünk az országútra, esetleg az autópályára ez az előny közel semmivé válik.
Mi tehát ennek a cikknek a tanulsága? Lényegében semmi. Minden kategóriának meg vannak az előnyei és a hátrányai. Az, hogy számunkra mi lesz előny vagy hátrány csak tőlünk és az igényeinktől függ. Az azonban, hogy előbb vagy utóbb el kell majd gondolkoznunk egy tágas autó beszerzésén, jó eséllyel nem kérdés.
Amikor eljutunk idáig, akkor egy dolgot azért próbáljunk szem előtt tartani. Ha megtehetjük, a praktikussági szempontok mellett olyan autót válasszunk majd, amibe szeretünk beülni. A kereskedésekben pedig ne féljünk tanácsot kérni, hiszen mégiscsak ott ismerik a legjobban a kiszemelt modelljeinket, azért vannak, hogy segítsenek.
