Előző úti tipp cikkünk még a koronavírus járvány idején íródott, így abban leginkább a hazai tájakon próbáltunk érdekes úti célokat kínálni. Szerencsére a lezárásoknak vége, a szomszédos országok megnyitották a határaikat a turisták előtt, így mi is útra kelhetünk, akár egy remek bérautóval is, amibe bepakolhatjuk az egész családot.
Első ajánlónkban északi szomszédunkhoz látogatunk el, mert Szlovákia gyönyörű vadregényes tájai, a Kárpátok vonulata, szurdokok vízesések és nemzeti parkok, és persze jelen cikkünk témája, a szlovákiai várak olyan távolságba esnek tőlünk, ami belefér akár egy hosszú napba is utazással, nézelődéssel, a helyi ízek kipróbálásával együtt is.
Pozsonyi vár
Pozsony, Szlovákia fővárosa az Osztrák-Magyar-Szlovák hármashatár közelében található, könnyen és gyorsan megközelíthető célpont. A mai Pozsony területén már a honfoglalás előtt is állt vár, így meglehetősen hosszú, ámde viszontagságos történelem jutott osztályrészül a várnak.
A Pozsonyi várhoz kötődik Búvár Kund története, akit valójában Zotmundnak hívtak, és aki 1052-ben II. Henrik hajóit megfúrta és elsüllyesztette, így védve meg az ostromlóktól az akkor még csupán fa-föld szerkezetű várat.
Pozsony sokak számára ismeretes az 1848-49-es szabadságharc és a pozsonyi országgyűlés kapcsán, de azt már kevesebben tudják, hogy az első pozsonyi országgyűlés jóval korábban lett megtartva. Egészen pontosan 1402-ben, amikor is Zsigmond király hívta azt össze.
A Pozsonyi várat folyamatosan építették, bővítették, gótikus stílusban történő átépítése 1430 körül kezdődött Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt. Napjainkban látható formáját az 1500-as évek közepén kezdte elnyerni, amikor is Pietro Ferrabosco vezetésével elindult a reneszánsz stílusú átépítés.
A következő századokban a vár többször összedőlt, leégett. A legenda szerint fogságba esett olasz katonák gyújtották fel 1811 május 8-án, ezután pedig a teljes helyreállításig több mint 100 évet kellett várni. A vár újjáépítése csak a második világháborút követően indulhatott el, az átadása pedig 1968-ban volt, így már itt írhatták alá a cseh-szlovák föderációról szóló törvényt.
Napjainkban a Pozsonyi vár a Szlovák Nemzeti Múzeumnak, egészen pontosan annak Történeti múzeumának ad helyet, ahol régi bútorok, hangszerek, órák, valamint régi mesterségek eszközei tekinthetők meg.
A várba reggeltől estig belépő nélkül is be lehet menni, de a múzeum csak jeggyel látogatható keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között.
Aki autóval érkezik a városba, annak parkolás szempontjából a vár melletti mélygarázst érdemes igénybe venni, ez reggel 8 és 24 óra között tart nyitva. Behajtani legkésőbb 23 órakor lehet.
Pozsony környéke
Pozsonyhoz legközelebb Dévény várát találjuk, amit Duna és a Morva folyók összefolyásánál építettek. Dévény vára, amely szemben a Pozsonyi várral nincs felújítva, így a hazai várak többségéhez hasonlóan egy festői szépségű, gótikus stílusban épült várromot tekinthetünk meg. A rom a 212 méter magas várhegy egy 80 méter magas mészkőszirtjén áll, falai nagy területet fognak körbe. Falairól gyönyörű panorámában gyönyörködhetünk.
Autóval érkezők a várhegy alatti parkolót vehetik igénybe, onnan gyalogosan juthatunk fel.
Pozsonyból északra indulva, nagyjából 30 kilométert kell megtennünk, hogy megcsodálhassuk a Gidrafai várkastélyt. A kastélyt 1945-ig a Pálffy család birtokolta, az államosítás után pedig a szlovák írószövetség kapta meg. Napjainkban ismét tulajdonosváltáson megy keresztül, így idegenvezetés, tárlatvezetés nincs. Ennek ellenére a Loire-menti kastélyokat megidéző eklektikus épület, és az azt körülvevő angolpark így is ajánlott turista célpont lehet.
Ha az angolparkot és a kastélyt megcsodáltuk, akkor pattanjunk vissza az autónkba, és további 10 kilométert megtéve nézzük meg Vöröskő várát. A vár egykor a Pozsonytól Zsolnáig húzódó, a Magyar királyságot védő védvonal része volt. Hasonlóan a Gidrafai kastélyhoz, Vöröskő vára is a Pálffy családé volt, ezt is 1945-ben, az államosítás vették el tőlük.
A vár csak csoportosan, vezetővel látogatható, választhatunk a nagyobb, kb. 75 perces és a kisebb, nagyjából egy órás vezetett bemutatók közül. Ezeken bejárhatjuk nem csak a várat, hanem a vár alatti katakombákat is, ahol megtekinthetjük a vár nevét adó vörös színű szikla egy darabját.
Autóval érkezők az 1092-es út felől találnak nagy parkolót, ahol jó eséllyel lesz szabad hely.
Ha még nem untuk el a várakat, akkor forduljunk ismét északnak, és keressük meg a Szomolányi várkastélyt, amit a Kis-Kárpátok legdíszesebb, romantikus stílusú várkastélyának mondanak.
Talán senki nem lepődik már meg azon, hogy 1945-ig ez a kastély is a Pálffy család birtokait gazdagította, és az 1900-ban kezdődött neogótikus stílusban történő átépítés az államosítás évében, vagyis 1945-ben fejeződött be.
Napjainkban a Szlovák Tudományos Akadémia alkotóháza található itt, de júliusban és augusztusban a nagyközönség számára is nyitva áll. Az év többi részében a kastély körüli angolparkot tekinthetjük meg. Aki nem jut be a kastélyba, annak érdemes lehet a nem messze található Driny cseppkőbarlangot meglátogatnia.
Túránk utolsó állomása ma Detrekő vára lesz, ami azoknak nyújt felejthetetlen kikapcsolódást, akik egy kis túrával szeretnék egybekötni a várlátogatást. Detrekő vára nem lett felújítva, így romjaiban tekinthetjük meg az egykor fenséges határmenti erődítményt. Maga a vár 1256 és 1273 között épült, a 16. században reneszánsz erődítménnyé alakították át, pusztulását pedig a császári hadak 1707-es támadásának köszönheti.
Aki nem éri be a várrom felkeresésével, az meglátogathatja még a detrekői barlangot.
Ahogy látható látnivaló akad bőven, és ehhez nem is kell sokat autóznunk, hiszen, ha az összes helyszínt be akarjuk járni, akkor sem kell 100-120 kilométernél nagyobb karikát bejárnunk. Ezzel együtt, ha mindent meg akarunk nézni, akkor tervezzünk inkább egy hosszú hétvégét Pozsonyi központtal, ahonnan az összes fent említett látnivalót kényelmesen meglátogathatjuk.
Következő ajánlónkban maradunk majd Szlovákiában, és maradunk a váraknál, de inkább az ország középső vidékeire fókuszálunk majd, ahol, ha lehet még több szép látnivalót találunk.
